-Jó napot kívánok. Perselus Piton vagyok az önök asztronómia tanára. Az első órán a Nagykutya (Canis Major) egyik csillagáról, a Siriusról tanulunk. Ez a legfényesebb csillag az északi félteke égboltján, s néha Kutyacsillagnak is nevezik.A csillag az Orion csillagkép mellett balra lent található, pontosan itt. No de várjunk csak, hogy kerül a kutya a képbe? A görögök szerint a Sirius a Canis Major csillagképben volt található, vagyis a Nagy Kutyában. Ennek az elnevezése a mai napig megmaradt. A Canis major nyári felbukkanása pedig a kánikula beköszöntét jelzi. No és mi is az a kánikula? A "kiskutyácska", a Canis Major legfényesebb csillaga. Ennek hátán lovagol be az Új Évet hozó, egyiptomi istennő.

-Maguk ott miért nem jegyzetelnek? Azt gondolják, hogy nincs jobb dolguk, mint a Reggeli Prófétát olvasni? Na, egy-kettő, jegyzetelni, különben lemaradnak az órai anyaggal!
Hol is tartottam? Igen.

Könnyen felismerhető volta mellett attól örvendett nagy népszerűségének, hogy egy hetven napos olyan időszakot követően, amikor egyáltalán nem volt látható, a nyári naforduló (június 21.) után épp akkor jelent meg –heliakusan, azaz napkelte előtt egy órával- a hajnali égen, amikor az egyiptomiak számára legfontosabb esemény, az áradás megérkezett. Az áradáson nagyon sok múlott, ha késett, vagy ha túl alacsony volt, vagy éppen túl magas, az katasztrófát jelentett Egyiptomnak - főleg a köznépnek.


Szóthisz, e csillagnak az egyiptomi istennője tehetett arról, hogy ez a hatalmas folyó elárasztotta a mellette lévő falvakat. Viszont Szóthiszt az egyiptomiak ezért is tisztelték.
-A mai órába sajnos csak ennyi fért bele, de a következőre is nagyon érdekes anyaggal készülök. Viszontlátásra.